A világ peremén – pontosabban egy pocsolya szélén – egy apró utazó óvatosan mérte fel a terepet. Az univerzum tükröződött a víz felszínén, és ha lett volna filozófiai hajlama, talán ő is elmereng azon, hogy valójában a valóságban jár, vagy csak a tükörképében botorkál.
De neki nem volt ideje ilyen gondolatokra. Kellett koncentrálni a lábakra. Mind a… nos, sokra. Egy rossz mozdulat, és máris egy másik dimenzióban találja magát – azaz a vízben.
A fények izzottak, a bokeh táncolt, a fotós pedig halkan mormolta: „Még egy lépést… csak még egyet…” – mintha az apró lény hallaná. Pedig ő csak ment előre, mert más dolga sem volt