A gomba ott ácsorgott az erdő mélyén, mint egy kiégett kártyás, aki túl sokat látott, túl keveset nyert, és már csak a füstöt pöfékelve próbálta elütni az időt. Nem zavarta sem az átvonuló csigák szemtelensége, sem a mohák pletykálkodása – csak pöfékelt rendületlenül, mintha egy régóta várt titkos találkozóra várna.
Aztán jött a vaku. Egy villanás, egy lelepleződés, és minden spóra pánikszerű menekülésbe kezdett, mintha egy sikertelen kasszafúrás után oszlana a banda. A fotós pedig elégedetten biccentett: „Megvagy, öregfiú.”
A gomba nem kommentálta az eseményeket. Csak állt tovább némán, mert az ilyesmihez egy magára valamit is adó gomba nem ad ki sajtóközleményt.